Ez az omnibusz nem feltámasztott veterán, hanem korhű mása a hajdani társaskocsinak. Egy század eleji hangulatban, de napjaink technikai színvonalán életre keltett cégér, amelyet a Volánbusz Omnibusz Utazási Irodája talált ki magának. Vagyis egy jó (reklám) ötlet szerencsés megvalósítása.

Mellesleg hasznos is, hiszen ezzel a kocsival városnézésre viszi csoportjait az utazási iroda. Nekünk, „örökösen lótó-futó bennszülötteknek” pedig egy hol itt, hol ott feltűnő emlékeztető a régi idők és a nálunk százszor nyugodtabban élő emberekre.

A kocsit tüzetesen szemügyre véve csak azt mondhatom: mestermunka a javából! Kézre fogható bizonyítéka, hogy vannak, akik értik és szeretik is a szakmájukat. Az elismerést összhatásában és gondosan kidolgozott apró részleteiben egyaránt megérdemli.

Pedig két jó időt nem is fordítottak rá. Az első ötlet és az utolsó simítások között alig fél év telt el, a tényleges kivitelezés pedig három hónapot vett igénybe. Az omnibuszt egy olyan brigád építette, amelyet a Fővárosi Üzemigazgatóság tapasztalt szakemberei, valamint Major József, a tavaly végzett fiatal közlekedésmérnök vezetett.

Az alváz és a motor

A régi kocsit természetesen mai, korszerű alapokra kellett helyezni. Az omnibusz alvázát a Csepel Autógyár biztosította, a motor pedig a 30. számú AKÖV műhelyében kapott helyet. Ez a motor egy 3,5 literes Csepel dízelmotor, amely 75 lóerős teljesítményével mozgatja a 8 méter hosszú és közel 4 méter magas járművet.

A karosszéria

Méretei, külleme a 70 évvel ezelőtti közlekedési Ganz–Danubius kocsikéhoz igazodik. Hossza 8200 mm, szélessége 2300 mm, a kocsi magassága pedig 3970 mm.
A vázhoz dunaújvárosi zárt profilú hengerelt anyagot használtak, a borítás acéllemez.
A buszt a vállalat tanműhelyében építették, a lakatosmunka – oktatási anyagként is – a gyár két műhelyében folyt. A motor mellett beépített hőszigetelő lapok a zajt és a meleget is szigetelik.
A tetőre nem lépcső vezet, hanem csúszásgátló korlátját rézből készítették. Körben a tető alját záró korlátot szegélyező bordás alumíniumlapokat erősítették a reklámtáblák, amelyeken most korabeli plakátok másolatai sorakoznak.
Sajnos, a várost behálózó villanyvezetékek miatt a tetőn utazni nem szabad, ezért a lépcsőt menet közben rézlánc zárja le. De alkalmas helyeken természetesen a tetőről is nézelődhetnek az utasok.
A karosszériát tojásdísz színű fényezéssel és fekete árnyalattal készítették, a kerekek küllős „dísztárcsákkal” pedig korhűséget kölcsönöztek a járműnek. A lámpaburák rézveretesek, a lámpatestek is korabeli formákat idéznek.

Az utastér

26 személyes. Elöl mindkét oldalon egy-egy kifelé nyíló ajtó van, ezeket a sofőr és az idegenvezető használja. Az utasok a hátsó feljáróról nyíló tolóajtón közlekednek. A belső tér precíz, szép kidolgozású burkolatát berendezései natúr, pácolt tölgyfából faszobrász, a kárpitozást az Egységes Erő Müszaki Intézet műszaki dolgozói végezték. Az utasok a padokon kétféle huzatot élvezhetnek: a belső részen bordó plüss, a külső részen barna szövethuzat található.
Az üléslapok és a háttámlák egymástól függetlenül előrehajthatók, így az ülések alatt kisebb csomagok is elférnek.
A hátsó rész fedett szekrénye rejt egy tűzoltókészüléket, amelyet a Turek Autóközlekedési Kutatóközpont szerelt be.

Az omnibusz, amely a Tavaszi Fesztivál óta rendszeresen járja Budapest utcáit, nemcsak különleges hangulatával, hanem méretei miatt is azonnal feltűnik. A hossza, a magassága és a díszes kidolgozás összhangban van a korabeli stílusjegyekkel, ugyanakkor a modern technika vívmányait is ötvözi.